26-29. oldal

   A tanulság ebben valószínűleg sokkal érthetőbb, mint a démon történetében.

   Persze ez még nem jelenti azt, hogy meg is értettük a mögötte rejlő valódi jelentést. Legalábbis addig a napig nem, amíg végtelen kétségbeesésünkben és bánatunkban a saját szemünkkel nem láttunk egy igazi karmikus démont...

   Bocsánat, néha írás közben az emlékek áradata szinte megfojt, és nem tudom irányítani. Térjünk vissza a gyermekkoromhoz.

   Ahogyan korábban is írtam, Kamisu 66 hét faluból áll. A központban gyűlik össze a város közigazgatása. A Tone folyó keleti partján található Hayring¹ falu. Északra, egy nagy házakkal ékesített erdő közepén van Pinewind.² Ettől keletre van Whitesand³, ahol az erdő megnyílik a part előtt. Hayring-től délre fekszik Waterwheel⁴ falu. A folyó túlsó partján északnyugatra található Outlook⁵ falu, amely az elhelyezkedéséről kapta a nevét. A rizsföldek menti falu Gold⁶, a legnyugatabbi pedig Oakgrove.⁷

   Az én szülőfalum Waterwheel. Ehhez a névhez talán szükséges némi magyarázat. Tucatnyi csatorna szeli át Kamisu 66-ot a Tone folyónál, az emberek pedig csónakokkal jönnek-mennek. Ennek ellenére a víz az állandó mozgás miatt elég tiszta volt, hogy fürödni is lehessen benne, bár azt azért kétszer is meggondolta az ember, hogy igyon-e belőle. A házunk előtt, a sok úszkáló, rikító piros és fehér színű koi mellett, egy rakás vízkerék is volt, amiről a falu a nevét kapta. Minden faluban vannak vízkerekek, a miénkben pedig akadt szép számmal; fenséges látványt nyújtottak. Felülcsapott, visszacsapott, alulcsapott, középen csapott... Ezekre emlékszem, de lehet, hogy volt több is. Sokat arra használtak közülük, hogy megkíméljenek minket bizonyos földi teendőktől, mint például a rizshántolástól vagy a búzaőrléstől.

   Volt közöttük egy olyan vízkerék is, amely csak néhány faluban volt: ennek fémből voltak a lapátjai és elektromosság előállítására használták. Az értékes energiát a közösségi ház tetején lévő hangosbeszélő működtetéséhez használták fel. Az Etikai Kódex szigorúan tiltotta az elektromosság használatát bármi máshoz.

   Minden egyes nap, éppen napnyugta előtt, ugyanaz a dal szólt a hangosbeszélőből. A címe Legenda, és egy szimfónia része, amelyet réges-régen egy furcsa nevű zeneszerző, Dvořák írt.⁸ A dal szövege, amit az iskolában tanultunk, valahogy így hangzott.⁹

A Nap már nyugszik a távoli hegyek között

Csillagok díszítik az eget

A mai munkának vége

Szívem könnyed

A hűvös esti szellőben

Gyertek, gyűljetek ide,

Gyűljetek ide

A sötétségben fényesen égő örömtűz

Most kialszik

Az álom könnyedén érkezik

Hívogat a semmibe

Gyengéden vigyáz ránk

Gyertek, álmodjunk,

Álmodjunk.

   Amikor megszólal ez a dal, minden gyermeknek, aki még a mezőn játszik, haza kell mennie. Épp ezért akármikor csak erre a dalra gondolok, szinte reflexszerűen a napnyugta képe jelenik meg előttem. A falu alkonyatkor. Hosszú árnyékok a fenyves homokos talaján. Tucatnyi szürke ég tükröződött a rizsföldeken. Piros szitakötők csapatai. De a legélénkebb emlékeim azok, amikor a domb tetejéről néztük a naplementét.

   Amikor behunyom a szemem, egy jelenetet látok magam előtt. Valamikor a nyár vége és az ősz kezdete között történhetett, amikor kezdett az idő hűvösebbé válni.

   - Most haza kell mennünk - mondta valaki.

¹ magyarul kb. szénabálát vagy "széna gyűrűt" jelenthet

² 'fenyőillat', bár több variációt is össze lehetne rá hozni (ez tűnt a legértelmesebbnek)

³ 'fehér homok'

⁴ 'vízkerék'

⁵ 'kilátás, remény, őrködés'

⁶ 'arany'

⁷ 'tölgyerdő'

⁸ Az író Dvořák IX. szimfóniájának II. tételéről beszél, amelynek magyarul Legenda a címe, angolul pedig Going Home ('hazamenetel'). Érdekes egyébként, hogy magának a szimfóniának az a címe, hogy Az Újvilágból; a manga címe ugyanezt jelenti (Shinsekai Yori - From the New World - Az új világból), nyilván nem véletlenszerű volt a választás. Az említett tételt pedig ITT meghallgathatjátok, egy gyermekkórus adja elő, egészen különös hangulatot ad az egész falunak, ha elképzeled, hogy a gyerekek is ezt énekelték az iskolában, és minden nap ez szólt. :)

⁹ Kerestem, de egyszerűen sehol sem találtam magyar fordítást a szöveghez. Az angol fordító sem az eredeti fordítást használta, hanem lefordította saját magának, én pedig az ő változatát tettem át magyarba. Nézzétek el nekem, verselni sosem tudtam, de megpróbáltam a lehető legszebben lefordítani.

23-26. oldal

   Van néhány tanulsága ennek a történetnek.
   A gyerekek könnyen megérthetik, hogy arra tanítja őket, hogy maradjanak a Szent Korláton belül. A kissé idősebb gyerekek valószínűleg úgy értelmezhetik, hogy a falunknak jobban kellene érdekelnie minket, mint saját magunk, és készen kell állnunk arra, hogy az életünket áldozzuk érte.
   De minél okosabb vagy, annál nehezebb megérteni az igazi tanulságát.
   Ki gondolta volna, hogy a történet valódi célja az, hogy a tudomásunkra hozza, hogy a démonok tényleg léteznek?

   A karmikus démon története

   Ez a történet kb. 80 évvel ezelőtt játszódik. Élt egy fiú a faluban. Hihetetlenül okos gyerek volt, de volt egy hibája. Ahogy öregedett, egyre nyilvánvalóbbá vált ez a hiba.
   Szörnyen büszke volt az intelligenciájára, és minden mást megvetett.
   Úgy tett, mintha elfogadná az iskola és más felnőttek tanításait, de a fontos leckék sosem jutottak el igazán a szívéig.
   Elkezdett gúnyt űzni a felnőttek ostobaságán, és nevetni a világ törvényein.
   A gőg elveti a karma magjait.*
   A fiú fokozatosan elfordult a baráti körétől. A magány vált egyetlen társává és bizalmasává.
   A magány a karma melegágya.
   Magányában rengeteg időt töltött a fiú gondolkodással. Tiltott dolgokon gondolkozott, és olyan dolgokat kérdőjelezett meg, amiket jobb, ha nem firtat.
   A tisztátalan gondolatoktól akadálytalanul nő a karma.
   A fiú tudatlanul egyre több és több karmát halmozott fel, és átalakult valami nem emberivé - karmikus démonná.
   Mielőtt bárki tudta volna, a falu már üres volt; mindenki elmenekült a karmikus démontól való félelmében. Az elment, hogy az erdőben éljen, de onnan is eltűnt az összes állat.
   Ahogy sétált a karmikus démon, a növények körülötte mindenféle elképzelhetetlen formára görbültek, és elrothadtak.
   Az összes étel, amit megérintett, azonnal halálos méreggé változott.
   A karmikus démon céltalanul vándorolt a halott, eltorzult erdőben.
   Végül rájött, hogy nem lenne szabad ebben a világban élnie.
   A karmikus démon elhagyta az erdő sötétségét. A szemei előtt ragyogóan kavargott a táj. Egy hegyekkel körülvett mély tóhoz érkezett.
   Belesétált a tóba, arra gondolva, hogy egy ilyen tiszta víz biztosan megtisztítja őt a karmájától.
   A démont körülvevő víz azonban nyomban sötét és homályos lett, elkezdett méreggé változni.
   A karmikus démonoknak nem szabad ebben a világban létezniük.
   A démon megértette ezt, és csöndesen eltűnt a tó fenekén.

*Bár a "karma" kanjit használja az író, a jelentése igazából közelebb állhat a bűnhöz, mivel a könyvben csak negatív értelemben jelenik meg ez a szó, maga a karma pedig semleges.

19-23. oldal

   A démon története

   Ez egy körülbelül százötven évvel ezelőtti történet. Volt egy fiú, aki gyógynövényeket gyűjtött a hegyen. Belemerülve a gyűjtögetésbe, eljutott a Szent Korlátig. Már szinte az összes gyógynövényt összeszedte a korláton belül, amikor felpillantott, és meglátta, hogy a korláton kívül még rengeteg volt.
   Folyton figyelmeztették, hogy nehogy a Szent Korláton túlra lépjen. Ha valamilyen oknál fogva mégis muszáj neki, akkor mindenképpen legyen vele egy felnőtt.
   De egy felnőtt sem volt a környéken. A fiút csábította a sok gyógynövény, és úgy gondolta, abból nem lehet baj, ha egy kicsit kilép. Először a fejét dugta ki. Csak a korlát alá kellett hajolnia, kitépni néhány gyógynövényt, és utána rögtön visszajönni. Ebből nem lesz baj.
   A fiú csendesen átcsusszant a kötél alatt. A szalagok libegtek és zizegtek.
   Abban a pillanatban váratlanul kellemetlen érzés fogta el. A bűntudat mellett, amit a felnőttekkel szembeni engedetlensége miatt érzett, valamiféle balsejtelem is elfogta, amilyet korábban még sosem tapasztalt.
   Megnyugtatva magát, hogy semmi baj sincsen, megközelített a gyógynövényeket.
   Aztán megpillantott egy démont, ami felé tartott.
   Bár nagyjából akkora volt, mint a fiú, a külseje mégis ijesztő volt. Dühe úgy örvénylett, mint egy tüzes koszorú, mindent megégetve maga körül. Ahogy a démon közelített, mindent lekaszált útja mentén, a lombokat pedig lángokba borította.
   A fiú elsápadt, de kényszerítette magát, hogy ne sikítson, és visszalépett. Ha vissza tudna osonni a kötél alatt, a démon eltűnne.
   Ám eltört a lába alatt egy ág.
   A démon elfordította a fejét, arca teljesen érzelemmentes volt. Dühének célpontjára bámult.
   A fiú átbújt a kötél alatt, és elindult, amilyen gyorsan csak tudott. Mindennek rendben kell lennie, miután belépett a korlát védőmezejébe.
   De amikor visszanézett, a démon is átbújt a kötél alatt!
   Abban a pillanatban a fiú rájött, hogy helyrehozhatatlan dolgot tett. Egy démont csalogatott a korláton belülre.
   A fiú kiáltott, ahogy lefelé futott a hegyi ösvényen. A démon hajthatatlanul üldözte őt.
   A fiú a korlát mentén rohant, egyenesen a falu szemközti oldalán lévő folyó felé.
   Amikor hátrapillantott, a démon arcát eltakarta a bozót. Csak az izzó szemei és tátongó szája volt látható.
   A démon utat keresett a falu felé.
   A fiú nem hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Ha a démon követné őt visszafele, valószínűleg az egész falut elpusztítaná.
   Ahogy kijutott a bozótosból, egy meredek sziklát látott maga előtt. A folyó zúgása odalent visszaverődött a falakról. A szakadék fölött egy új kötélhíd függött.
   A fiú nem kelt át a hídon. Ehelyett az ár ellen haladt a szikla szélén.
   Amikor visszanézett, a démon a híd szélére ért, és őt kereste.
   A fiú elszántan futni kezdett.
   Rövidesen egy másik híd is feltűnt a távolban.
   Megközelítette a felhős égből kiemelkedő hidat. Az elemeknek kitéve elhasználódott az évek során; most hátborzongatóan himbálózott, mintha hívogatná őt.
   A híd bármelyik pillanatban leszakadhatott. Több mint tíz éven át senki sem használta, és őt is figyelmeztették, hogy ne tegye.
   A fiú lassan megindult a hídon.
   A kötelek nyugtalanító nyikorgó hangot adtak ki. A deszkák tölgyből készültek, de úgy tűnt, bármelyik pillanatban eltörhetnek.
   Amikor már nagyjából félúton járt, a híd hirtelen megingott. Visszanézve látta, hogy a démon is a hídra lépett.
   A híd egyre vadabbul és vadabbul himbálózott, ahogy a démon közelebb ért.
   A fiú a völgy mélyére pillantott. Szédítően messze volt.
   Felnézett. A démon már közel járt hozzá.
   Amikor már tisztán látta a démon visszataszító arcát, suhintott egyet a sarlóval, amit magával hordott, és egy mozdulattal átvágta a hidat tartó köteleket.
   A híd lefordult, és a fiú is majdnem lecsúszott, de valahogy sikerült megragadnia a kötelet.
   Vajon a démon lezuhant a mélybe? A fiú körbenézett. Valahogyan a démon is belekapaszkodott a kötélbe. Lassan a fiú felé fordította gyilkos tekintetét.
   A sarló lezuhant a völgybe. Már nem tudta elvágni a köteleket.
   Mit tegyen? Az ég felé imádkozott. Nem számít, ha meghalok, csak kérlek, ne engedd, hogy a démon bejusson a faluba.
   Vajon elérte a fiú imája az égieket? Vagy csak a kötelek nem bírták tovább a súlyukat?
   A kötél elpattant, leküldve őket a völgybe. A fiú és a démon eltűnt szem elől.
   Azóta egy démon sem tűnt fel.